szeretetben készülnek az üvegcsék..

igazán hálás vagyok az Égnek, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek.. és olyanokkal, akiket szeretek. vidám.képkeret születésének különleges történetét mesélem el és képeket is mutatok mellé :)
történt egy nap, amikor Anyuval beszélgettem műhelykében, egy megrendelő érkezett, hogy készítsek a húga születésnapjára egy mécses+képkeret szettet. kedves ember elmesélte, hogy kanadában nőtt fel, de évekkel ezelőtt hazaköltözött, mert Haza húzta a szíve ❤ miután elment, meghatottan álltunk Anyuval a műhelyasztal mellett és kezdtük el közösen a keretet.

elkezdtük nézegetni a megadott színeket és az üvegdarabokat és egy kis ráhangolódás után, már vissza sem tudtuk fogni a kezünket, ami rakta, válogatta, illesztette a helyére az üvegeket. némán álltunk egymás mellett és az egyik érzés a másik után érkezett, ami azt súgta, ezt így ide, azt úgy oda rakd. minden kézműves dologban benne van a készítő lelke és addigi egész élete, ami által úgy látja a világot, ahogyan.. kis idő múlva megálltunk, az első képen látható látványt néztük, és Anyu meglepetten kérdezte: -ennyi az egész?! mosolyogva feleltem: -igen :) ..aztán hozzá tettem, ezt még két napig fogom becsiszolni, befóliázni és buckós.forrasztani :)

elkezdtem a csiszolást.. összesimulnak az üvegdarabok
párhuzamosan elkezdem a fóliázást is, hogy össze tudjam pöttyinteni a már becsiszolt darabokat
lépésről lépésre haladok
az utolsó darabok befóliázása.. már elnyerte végleges formáját
a munka forgataga közben a műhelyasztal púpos a kincsektől ❤
végül a lábakat erősítetten forrasztom be
az első talpas képkeretem :)
közös alkotásunk Anyuval ❤
a szett
elmondhatatlanul boldog délután volt.. ráadásul Apu születésnapján..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

szólj hozzá!