még 2010-ben, amikor műhelyke facebook oldalát elindítottam, merült fel a kérdés, hogy az üvegcse név, ami mindig is egyértelmű volt, hogy utána műhely legyen, vagy design.. mivel akkoriban még megvoltak az ambícióim, hogy esetleg a külföldi nagyérdeműt is meghódítsam, plusz akkortájt volt divat a "design" szót névadásban szerepeltetni, de talán leginkább az akkori Photoshoppos Papyrus betűtípusnak köszönhető, mivel nem volt hosszú "ű" betűje, ami azt jelentette, hogy mérhetetlen mennyiségben kellett volna ékezeteket szerkesztenem mindenhova mindenszerint, bárhol, bármiért használnám a nevet, vagy a logót.. hiába volt már eleve műhelyke, így lett végülis üvegcse.design.. aztán az elmúlt 16 év végérvényesen megmutatta azt, hogy nem hogy külhoni, nagyvilági, de evilági ambícióim sincsenek 😅 hiszen műhelyke mindig is a saját belső utazásom manifesztációja volt, és amerre a világ ma halad, az már tegnap sem érdekelt igazán.. és a fene sem akar "brendet" ép...
a november az év legzordabb hónapja.. Mindenszentek alkalmából készítettem ezt a keresztet anyai ágon dédszüleimnek és nagyszüleimnek.. valamint szüleimnek.. mély bordó üveg fekete üveggyönggyel, precízen becsiszolva ✨ a nevek és az idézet fekete üvegből készült.. a szöveg lézergravírozással lett belemarva.. rézfóliázás.. különböző szélességűvel, a különböző üveghez mérve.. a bordó üveg egy kicsit hullámos 🙈 csak precízen 🩵 a fonákján a buckós.forrasztásba lett rejtve rézből készült távtartó és csavarhely frissen mosott buckós.forrasztás ✨ a szövegrészt aranyszínű lakkfilccel kihúztam, majd visszacsiszoltam.. dédszüleim.. nagyszüleim.. szüleim.. "solum qui numquam vixerunt moritur" ..és végül patinázva.. 🤍🩶🖤 🤍 🤍 🤍 ..az út végén, a sírkertben..